Beszélgetések  

Beszélgessünk hát, te meg én!
Mintha barátok lennénk. Talán ismerjük is egymást egy kicsit.
- Ha jól tudom, sokat vagy egyedül. Nem félsz a magánytól?
- Ma már nem. Volt idő, amikor rettegtem a jövőbeli egyedülléttől, miközben, az akkori mákban is magam voltam. …azért időnként rossz, de már nincs bennem félelem.
- És a haláltól mondd, félsz-e?
- Csak ilyen komor témáid vannak? Különben nem. Magától az elmúlástól nem igazán. Hívő ember vagyok (akkor is, ha ez nem mindig látszódik). Úgy gondolom, nincs mitől félnem. Az viszont más dolog, hogy annyi mindent nem láttam és tapasztaltam meg itt a földön, azokra még vágyom. Olyan sok helyen nem jártam még, s annyi mindent meg kellene még érintenem! Óhajok, sóhajok.
- Nem vágysz te többre, mint amit a lehetőségeid engednének?
- De. Ezeket hívják álmoknak. Azt meg boldogságnak, ha egy álom teljesül. Időnként azért velem is megesik.
- Jó volt veled beszélgetni, remélem, máskor is ráérsz egy pár percre!
- Legyen úgy!

2007-03-28