Győzike a saját közegében kultúrát és igényt terjeszt. A környezete hozzá kíván hasonulni. Lehet, hogy generációk kellenek ahhoz, hogy kifinomult ízlésvilágot közelítők legyenek, de valahol el kell kezdeni. A lényeg az, hogy igényük keletkezzék rá.

Sajnos Aysának is igaza van, mert létezik egy olyan neoliberális, brutálisan embertelen, nagyképű irányzat, ami termelőeszközként kezeli az embereket, és kellő cinizmussal tolja őket a lecserélhető, leselejtezhető tömegcikk fogyasztás irányába. Ennek a közvetlen következményeit éppen szívja kormányzatunk, és ezen keresztül a társadalom egésze. nem egy egyszerű dolog ezzel szembefordulni, de valami megmozdult.

S úgy tűnt, hogy a kismikroszigetek, valami éteri tisztasáot, ízlést, erkölcsöt őrző közösségek a családok nevelnek embert, s ha ott nem indul el valami, akkor nehéz akár személyes példával, akár gondos odafigyeléssel ellenükben értékirányult, szépre vágyó embereket nevelni.

Kétségkívül igaz. Ezért is kell minél szélesebb és távlatosabb ismeretekhez, tapasztalatokhoz juttatni az embereket, hogy ne higgyék a saját világukat, ízlésvilágukat megfellebbezhetetlennek, és egyedül helyénvalónak.

Úgy gondolom, hogy minél több ismerettel bír az egyes ember más emberek, társadalmak, korosztályok szokásairól, viszonyairól, annál kevésbé lesz intoleráns, és annál inkább lesz képes elfogadni, majd befogadni mások értékeit.

Úgy gondolom, hogy az ízléseknek nincs kizárólagos rangsora, azok csak a maguk közegében értékelhetők, és - ugyanakkor - valamely ízléstől való távolságtartásnak csak személyes indokai lehetnek, csak a szubjektum belső érzésvilága határozhatja meg. Ennek a kiterjesztése, másokra való ráoktrojálása az, ami konfliktusokat szül, és ez az, ami negatívan befolyásolhatja az emberi kapcsolatokat.

Marc Chagall

Az ízlés nem egy-egy művészeti ágra vonatkozik, annál sokkal szélesebb, kultúrfokot jelöl.

Az ízléstelen, mindenki számára egyértelmű, aki egy kultúrában él