Kedves Gunoda!

Mea culpa, mea maxima culpa!

Akkor ugyannarról az oldalról írtunk. 

Éppen ezek az emberek azok, akiket a génállományuk hajlamosít az ezotériák elfogadására.

Következik ebből, hogy egyszer majd gyógyíthatók lesznek.

Én semmit se akarok senkitől elvenni, ha ő nem akarja elvenni az én világszemléletemet, és nem akar beleszólni a világlátásomba.

Ez az örök tévedés. Ők azt képzelik, hogy beleszólhatnak az enyémbe, és nem tudják elképzelni sem, hogy én nem akarok az övékébe beleszólni.

Az a hibájuk, hogy úgy gondolják, hogy a világot és a társadalmat az ő elveik szerint kell berendezni, és aki ebbe nem fér bele, azt üldözni kell.

Fordítva ilyen szándék nem áll fent, de ezt képtelenek felfogni, ezért ártalmasak és veszélyesek.

Üdv: Hajcihő 

Szia Zsu!

Gondolom az életpártiak és vallási alapon állók elég hangosak lehetnek, és ha még megszólalnak a fogy a magyar vélemények is, akkor együtt elég speciális turmixot adhatnak.

Vvagy ketten vagyunk ufók.

Szia Zsu!

Bizony erről van szó!

Ha valaki(k) valamit nem ért(enek), egyszerűbb az ismeretlent valamiféle tőlük idegen, felettük álló dologgal azonosítani, mintsem utánajárni a dolog racionális összefüggéseinek.

Ez univerzálisan jellemző a társadalmak szocializációjára, tudatára. A megszokott, és az arra építő gondolat képes a legkönnyebben elfogadhatóvá válni, mégha az ebből kiinduló magyarázat irracionális is.

Ezért is változik pokolian lassan a társadalmak kapcsolat és értékrendszere.

Nem sokban vagyunk náluk különbek, sőt semmiben sem.

Üdv: Hajcihő 

Kedves Gunoda!

A vallásos hitek elképesztő mértékű legnagyobb hibája az, hogy leveszik az egyes emberek, és az általuk alkotott csoportok válláról a felelősséget minden hibájuk, bűnük esetén.

A materialistának hazudott diktatórikus, paternalista ideológiák éppen ilyen cinizmussal vették át a vallási szervezetek ezirányú technikáit, és éppen így vették, veszik le a személyes felelősséget a csoportjuk, és tagjaik válláról.

Minekutána pedig, minden vallásos hit az egyes ember paternalista igényén alapul, ezért önmaga bizonyítja a saját spirituális létezése képtelenségét. Ezt persze senki nem hajlandó beismerni, aki bármely emberfelettiben, természetfelettiben (de nagy marhaság), hisz. Ezért is képtelenség logikus érvekkel meggyőzni bárkit is, aki a képzelete szülötteiben támaszt vél fellelni, avagy azért van rá szüksége, hogy a saját amorális vágyainak korlátja legyen. Bizony a hit, az pszichológiai igénye az önbizalomhiányos, sokszor torz (zavart) önértékelésű embereknek. Ez a tudományosan megalapozott tény.

Ez persze nem igazán publikus, de - gondolom - főiskolai tanulmányaid során, azért te is találkoztál vele, mégha bosszantott is.

Jót mosolyogtam, hogy nem veszed észre a buddhizmus, mint a legtoleránsabb vallás diszkriminatív jellegét! Meg kell értsed: Ha akár egy valamit is diszkriminál egy eszme, akkor bizony az univerzálisan diszkriminatív.

Ezért gondolkodó ember nem tehet mást, minthogy elvet minden olyan eszmerendszert, ami diszkriminál.

Fontos: Ez nem diszkrimináció, mivel nem kívánja másodrendűként kezelni azokat akik ezekbe a csoportokba tartoznak, pusztán helyükön kezeli őket, azaz nem engedi irányító befolyáshoz jutni a híveiket. Tudod ezt hívják szekularizációnak, amitől a papok vöröset látnak. (És ezért küzd a világ úgy négyszáz éve, és az első eredményei meg is jelentek úgy kétszáz éve.)

Üdv: Hajcihő

Kedves Gunoda!

"A kirekesztés pedig tényleg veszélyes. A szélsőségek, amelyekből erednek, szintén azok. Ebben az esetben a materializmust és a bigottságot látom a két szélsőségnek."- írod.

A helyzet az, hogy a vallásos szélsőség és a kirekesztés édestestvérek, míg a materializmus és a kirekesztés ősellenségek. A gond ott van, hogy sokan összekeverik materiális világlátást a materializmusnak nevezett éppoly veszélyes "hittel". Ez utóbbira ugyanis ráépítettek olyan torz ideológiákat, mint a szocializmus nemzeti-, és internacipnalista válfajai, vagy a kommunizmus.

Ezek mind ideologikus világrendek, társadalmi szabályozások, éppen úgy mint a vallásos izmusok, pl. a katolicizmus.

A materialisták nem zárnak ki senkit sehonnan, mégha az is a véleményük, hogy a hit egy ostobaság. A vallásosak azonban megteszik ezt amióta világ a világ.

A materiális életszemléletet izmusba foglalók szélsőségesei pedig ismét csak nem egyebek, mint veszélyes hívők. Tehát te éppen ilyen ostobákkal találkozhattál az iskolában.

Azt kell megérteni, hogy a liberalizmus, és a tolerancia nem fér össze azzal, hogy bárki is megkövetelje, hogy az ő szemlélete szerint létezzél. Márpedig a hitek ezt teszik, és leértékelik, kirekesztik mindazokat, akik erre nem hajlandók. És - mint mondtam - ezek a hitekkel élők sajátjai.

Tőlem napjában négyszer is kelet felé fordulhatsz és imádkozhatsz bármiféle képzelt lényhez, magánügyed. De egyrészt ne akard, hogy én ezt tegyem, és ne építsd ezt be se a társadalmi kapcsolataidba, se a professziódba, mint alapvetést, mert ezzel akkor számtalan egyéb lehetőséget rekesztesz ki. Ha nem teszed, akkor jó. Ha teszed, akkor elsősorban önmagadat rekeszted ki abból a többségből, aki mást, vagy semmit sem hisz. Már ha érted, mit akarok ezzel mondani.

Üdv: Hajcihő

Szia Gunoda!

Egyetértésben Janival az a problémánk a hittel és a vallással, hogy a nevében jött létre a létező legtöbb kirekesztő társadalmi megnyilvánulás, és igen sok háború.

A helyzet ugyanis az, hogy aki valamely ideologikus dologban hisz, az magát különbnek véli annál, aki nem azt hiszi, vagy csak egyszerűen nem hisz.

Mi akik nem hiszünk, ezt pontosan és világosan érzékeljük, míg azok, akik hisznek, képtelenek felismerni azt, hogy a hitük egyet jelent azzal, hogy megtagadják másoktól, hogy azonos értékűek lehetnek velük.

Ezért - bár közvetlenül az esetek legnagyobb többségében semmi gondunk azokkal akik hisznek - igencsak tartunk azoktól az ideologizált alakzatoktól, amelyeknek a a hívők részesei, mivel ezek képesek felhasználni a hívők fensőbbségtudatát arra, hogy mindazokat kiszorítsák - ajkár az életből is - akik nem, vagy akik másban hisznek.

Ezért állítjuk azt, hogy bármely ideologikus elkötelezettség veszélyes. Különösen pedig azért az, mert a részesei ezt észre sem veszik.
Az azonban a legkevésbé sem zavar, ha valaki csak úgy önmagában valamely kézzelfoghatatlanra alapozza az életét. No ez a magánügye. Az sokkal inkább, hogy az enyémet is ettől függővé akarja tenni.

Üdv: Hajcihő