Szia, Ildy!

Hát, végülis az együttlés is felfogható ismerkedésnek.
Addig semmi baj ezzel, amíg kisbaba nem születik, mert neki azért kiegyensúlyozott, biztonságos háttérre lenne szüksége, nem olyanra, amelybn még csak ismerkednek...
Persze az is igaz, nem egy papírtól lesz kiegyensúlyozott.
És végül: a gyereket egyedül nevelő is képes lehet nyújtani az érzelmileg szükségeseket.

Tehát mindenkire érvényes recept itt sincs.

Én valójában az önfegyelmet és toleranciát, empátiát, a másik elfogadását és értékelését hiányolom a párkapcsolatokból.

üdv :VM

Sziasztok!

Szerintem voltaképpen senki mást nem tudunk megbántani, csakis a szeretteinket.
Akihez érzelmileg semmi közünk, az miképpen bánthatna meg?

Feldühíthet, kiboríthat más is, persze, lehetünk felháborodottak, stb. De megbántottak nem.

Úgy gondolom, ha az ember jól megválogatja, kiket enged magához közel, akkor igazán mélyen nem fogják megbántani, mert kölcsönösen tisztelik egymást annyira, hogy tekintettel vannak a másik érzékenységére.

A család némileg különbözik ettől, mert csak részben szabadon választott. Ott esetenként különböző kulturális hátterű emberek kerülnek össze, ezt egybehangolni nem mindig könnyű, olykor lehetetlen.
Aztán meg ott van a külvilág által keltett sressz, amelyet valóban túl keserülnek meg családtagjaink. Ennek fő oka, hogy nem tanultuk meg, miként lehet hatékonyan levezetni a feszültségeket.

Szerintem sok családban nem tudnak beszélgetni, megbeszélni. Csak mondja mindenki a magáét, elbeszélnek egymás mellett (gyakran nem is azt mondják, ami valójában piszkálja a csőrüket), ha szólnak egyáltalán a másikhoz. Ebből kifolyólag aztán (mivel sem kimondani, sem a mondottakat megérteni nem képesek valójában) vitába, majd veszekedésbe torkollik a párbeszéd. Rosszabbról nem is beszélve.

Főnöktől, munkatárstól én a magam részéről tartom a 3 lépést (előbbitől inkább 33 )

üdv :VM

Szioka Feodor. Szép estét.

Szerintem nem is olyan nehéz ,hogy erre a kérdésre ne tudná valaki a választ. Életem során volt alkalmam ezt meg tapasztalni. Egy nemrég esetet mesélek el. Meg ismertem valakit nagyon biztam benne és azt hittem Ő az akivel érdemes lenne ,,talán,, egy idő után ..megprobálni mivelhogy az életem egyedül éltem le. Nos a kis butus aki szintén élete egyik legszebb ajándékának tekintett és Hálát adott az Úrnak hogy megismert úgy mutatta be a volt ,,barátnőjét,, mint egy .. régi iskolatársa ,régi jó barátnője semmi több. Aztán ki derült hogy ez a barátnő nem is csak olyan hanem ,,olyan,, ! barátnő aki szerelemmel szereti. Kérdem Én tölled hol itt egy pasinál az ész? Nem gondolt arra ,hogy ha valakit az életem legnagyobb szerencséjének tekintek pont annak az embernek nem mutatom be azt akivel ágyba bujok?? Vagy bujtam.. Akkor is ha már vége, akkor is ha már semmi sincs köztünk?? Na itt van az hogy nagyon meg lehet bántani valakit azota is beszélünk ..Ő reménykedik ..de ezzel most nállam telt be a pohár hiszen Ő is hívő és ha még Ő is meg tette akkor mit várhatnék el mástól? Tudod református vagyok. Igen Ő nem győz bocsánatot kérni majd mindennap de ezt az alkalmat már el szalasztotta Én már nem tudnék hinni neki és igy semmi értelme az egésznek.( a csaj még mindig szereti) . Szerintem. De lehet másképp is meg bántani valakit néha akaratunk ellenére is. Van úgy hogy nagyon fárdat vagyok és még a szép lányomnak is olyat mondok amit máskor talán nem mondanék. De tudja hogy nagyon szeretem és Ő is nagyon imád. Lehet egy szóval is, és néha egy apró kis szó milyen nagy hatással tud lenni a másikra ..De ha tudunk elnézést kérni ha nem olyan nagy az amit tettünk akkor van értelme annak:- Bocsi ..ne hari ..nem akartam..nem volt szándékos!:)) És ez milyen jól esik a másik embernek..nagyon..egy mosoly és máris jobban érzed magad.

Érted miről irok??

Legyen szép az estéd sok szeretettel..I.

Ha gondoljaátok nyugotad lehet törölni ezt a topikot ..ha nem kell ezért nincs hari:))

Az az Én nagy bajon hogy vagy tul érzékeny vagyok ez bizti..de minden olyan mondott szó nagy sebet tud ejetni a kis szivecskémen. Hm..ma este is valakitől elég volt két mondat hogy úgy érezzem bárcsak már ne is lennék. Nem értem miért nem vesszük észre ha valakit meg bántunk? És miért teszük? Ha Én véletlenül meg bántok valakit az nekem fáj a legjobban:((:(( Bárcsak le irhatnám ..de jó is lenne de ehez még nincs sem erőm és sem idő szerintem. Vannak emberek akik csak birtokolni akarnak, uralkodni a másikon és nem is veszük észre hogy a másik lelkében mily nagy  sebet ejtünk. És ez már nem gyogyul be , ezt már nem lehet vissza csinálni..ezen már nem tudunk változtatni. Igaz Én még soha életemben nem haragudtam senkire nem is tudnék bármilyen rosszat tett nekem ..Én mindenkiben csak a jót látom. Hiszen minden ember jó ..az is aki nem annak tünik.

Üdv. I.

Már bezárod a kertkaput. Kerítést emelsz. Jobbat, rosszabbat. Olyat, amin át lehet látni, vagy magas falat húzol magad és a világ közé. Közben belül is változik valami. Lesz egy titkos kerted, a legféltettebb virágaidból. Az emberek most is jönnek-mennek, kukucskálnak át a kerítésen. Már megválogatod, nem nyitod ki bárkinek azt a kertkaput, és figyelsz rá, meddig engeded belépni rajta. Megtanulod kit, meddig engedhetsz be, mikor kell elküldened. Mások is felajánlják, pillants beléjük. Nézd, ők mit építettek. Van, amikor kicsit egybenyitod másokkal lelkedet. Érzed ettől tied is szebb, és reménykedsz, hogy találsz valakit, akivel, teljesen egybenyitva, közös új kertet építhettek. Lelke, lelkedben leli meg, hiányzó másik felét.Most nehezebb kertépítésznek lenni. Két, többé-kevésbé hasonló elképzelés. Más alapokból, más elgondolásokból táplálkozva. Már nem telepíthetsz át növényeket, nem öntözhetsz, amikor te szeretnél. S mielőtt kihúznál valami gaz szálat. Meg kell nézned, az nem hasznos növénye a másiknak? Együtt erősebbek vagytok, mint két fél! Nem engedtek be mindent, megnézitek mi jó, és mi rossz nektek. Saját növényeitek vannak, azokat nemesítitek. Van, amikor külön-külön, de mindig együtt. Szép, amikor egybefolynak érzelemvirágaitok, s gondolatgyümölcseitek. Egy nyugodt, békés kertben minden összeférhet mindennel, ha a kertészek beszélgetnek, bíznak egymás szándékaiban. Megeshet, hibázik az egyik. Esetleg a másik. De meg kell nézni, miért hibázott, s ha volt ilyen. Helyrehozni. Közösen!Kettőből, nemesedik egy új, vagy a másik segítségével tudod a sajátodat szebbé tenni. Közben születnek kis kertészek, akik lélekföldjébe az első növényeket ti ültetitek. Közben tietekről soha nem feledkezhettek meg! Nem válhat rutinná az öntözés, kapálás, gyomtalanítás.  Nem lehet, hogy az egyik állandóan többet adjon bele. Csak ö szépítse, míg a párja csak akkor szól, ha valami rosszul fejlődik, a szép pedig már természetes neki. Nem lehet elhanyagolni, mer attól, mindenki szenved! Egyszer csak azt érzed, idegem kertész járt bent. Idegen virágot látsz, amihez semmi közöd. Várj! Ha még fontos a közös szorgoskodás. Akkor szólj. Amit érzel, ki kell mondani, mi az, amit látni vélsz. Időben, nehogy késő legyen, s a munkátokat gaz verje fel, vagy a szeretetre szomjúhozva kiszáradjon.