Kicsit késve, de válaszolok.

Az, hogy ebbe a közösségbe jár a kicsi, nagyon jó ötlet, maga a gyerekközösség is "provokálhatja" a gyereket majd a beszédre. Ugyanakkor mégis azt mondom, hogy meg kell nézni, hogy mi ennek az oka. Nagyon sokféle ok jöhet szóba, és  majdani fejlesztésnél tudni kell, nem mindegy, hogy mit céloznak mejd meg a fejlesztők. Beszédszerveket, vagy lelki gátat, csak, hogy a leginkább kézenfekvő példákat mondjam.

 A pszichológusról, meg a szülők szerepéről, pl. együttjátszásról, egyes könyvek használatáról a fórum más hozzászólóinak már válaszoltam, gondolom elolvassa azokat is. Az Apró lépések könyvet nagyon ajánlom Önnek is, de a Lövölde téren (VI: ker.) a Mentor könyvesboltban nagyon sok, és jó fejlesztő játékot és könyvet lehet venni, amiket együtt nézegetve, a feladatokat megoldva lehet a gyermeket otthon fejleszteni, legalább addig, amíg egy diagnózis nem születik meg.

Elméletileg a logopédusnak már ici-pici gyerekekkel is kéne foglalkoznia, csak azért nem teszi, mert az iskola előtt álló gyerekekre kénytelen koncentrálni, tekintettel arra, hogy egyedül van, és sok a gyerek. Sajnos ez nem szakmai szempont.

Másrészt viszont vannak esetek, amikor a nem beszélés, alig beszélés, gátlásos beszéd stb. nem logopédai probléma, henem pszichológiai. Ezért jó, ha a gyermeket bármi féle "kezelés" előtt szakember megvizsgálja. 

Ez is változó a különböző intézmények esetében. Vannak helyek, ahol 5 éves kor előtt nem foglalkoznak logopédusok a gyerekekkel, mert nincsenek megfelelő eszközeik a fiatalabb gyermekek kezelésére, fejlesztésére. Arról nem is beszélve, ha egy gyermek meg sem szólal.
A mi kisfiunk esetében annyi a probléma, hogy ugyan beszél folyamatosan, eléggé érthetetlen a beszéde, ezért indulásként elcsípték a nyelv alatti hártyát, hogy kizárható legyen a szervi ok. Most a Korai Fejlesztőben gyógypedagógus segíti a beszédfejlődést - természetesen logopédus tanácsadásával.

Nehéz helyzet ez egy szülő számára, hiszen a legfontosabb dolog annak kiderítése lenne, hogy miért nem akar megszólalni. Csodálkozom rajta, hogy a pszichológus tanácstalan az eset kapcsán, én leginkább tőle várnék valamiféle megoldási javaslatot. (És itt nem arra gondolok, hogy továbbküldöm az aggódó szülőt egy másik helyre.)
A Korai Fejlesztő valóban megfelelő hely lehet ennek felkutatására és a fejlesztési lehetőségek megtalálására, érdemes azért megvárni a választ.

És végül egy aranyos történet a saját ismerősöm gyermekénél tapasztaltakból: sokat panaszkodott, hogy a gyermeke már elmúlt három éves és nem hajlandó egyetlen szót sem mondani. Rendkívüli magabiztossággal és nyugalommal mutogatott el mindent, megrázta a fejét, ha nem arra gondolt és bólogatott, ha igen. Ott az édesanya mindig beszélt a gyermek helyett. Próbáltunk okosak lenni, végül abban maradtunk, mi lenne, ha egyszerűen "nem értené meg", mit szeretne a kisfia. A kicsi rövid időn belül vég nélkül csacsogott. Kiderült, hogy mindent tudott mondani, egyszerűen korábban nem érezte szükségét annak, hogy megszólaljon. :)

Kedves Édesanya!

 Ne titkoljuk az olvasók elött, hogy ismerjük egymást a Korai Fejlesztőből, ahol az említett kisfiát fejlesztik. Az az igazság, hogy a tapasztalatai nagyon álatalánosíthatóak, sokan kűzdenek ezzel  a problémával.

 Nem minden gyerek integrálható, nekik jobb a speciális intézmény. De a gyerekek jelentős részének nagyon-ngyon jó, ha "átlagos" képességű gyerekekekl jár egy közösségbe. (Azért van a szó idézőjelben, mert nekem az a meggyőződésem, hogy nincs átlagos gyerek, mindenki más. Ezzel a hozzáállással az integráció is könnyebb.) Visszatérve az előnyökre:  a csoporot tagjai segítenek, ő is viszont segít abban, amiben ő jó. Pl. az Ön kisfia nagyon kedves, szeretetét jól kimutató gyerek, ezt látva, a többiek is bátrabban mutatják ki érzelmeiket.

Magyarországon törvény van arra, hogy akinek a szakértői bizottság ráírja a lapjára, hogy integrálható, azt a gyereket felvegyék óvodába. Képzések tömege szól arról, hogy az óvónők megtanulják ennek módszereit. Vannak, akik a pénzhiány miatt nem vesznek ebben aktívan részt, mert azért ehhez kellenek feltételek, pl. segítő a csoprtban, vagy mozgásfejlesztő eszközök, mikor mi.... Másoknak a szemlélete tart még ott, hogy nem érzi, nem érti miért fontos ez. Sokan a szülőtársaktól félnek, képtelenek egyszerűen és szépen megoldabi az amúgy normális, és szerintem egyszerű, természetes  párbeszédet. Mégis: elindult legalább egy változás ebben, több és jobb a helyzet, mint volt.

Nagyon érdekel mindenki véleménye, lehet tapasztaltokat cserélni, akár vitatkozni is. Sok féle élményem van erről, szívesen megosztanám.

Bakonyi Anna 

Integráció - megfelelő-e az intézményi háttér?

Gyermekem 3 éves és a Korai Fejlesztő Központ gyógypedagógusának javaslatára közösségbe ment szeptembertől. Mivel eltérő fejlődésű kisfiú, még nem számíthattunk óvodai felvételre a lemaradás mértéke miatt. Mégis egyszerűen fantasztikus volt, ahogy a bölcsiben első pillanattól kezdve beilleszkedett a csoportba, ahogy alkalmazkodott az ottani szokásokhoz és szabályokhoz. Az udvari játék valóban nem tartozott a kedvencei közé, de most már motorozik, játszik egyedül. Ennek ellenére az ottani (fő)gyógypedagógus nem engedélyezi számára az ott alvást. Először hivatkozott a szakértői bizottság pszichológusának véleményére - máig nem kaptunk időpontot -, aztán közölte, hogy BETEG gyereket nem fektetnek az egészségesek közé, mire a további próbálkozásaim után mindenféle indokkal lerázott. Most a gondozónő ígéretet tett egy februári alvásbeszoktatásra, ám az elmúlt időszak rugalmatlan és kényelmes megoldásait látva nem igazán hiszek benne. Amíg délben el kell hoznom az intézményből (és késésnek helye nincs!), nem tudok elhelyezkedni részmunkaidőben sem.

Én tisztában vagyok vele, hogy még nem volt dolguk eltérő fejlődésű gyermekkel, kicsit meg is vannak ijedve a feladattól, de úgy érzem, hogy ha vennék a fáradtságot, hogy kommunikáljanak a szülővel, akkor nem érné őket meglepetés (pl. "jé, ez a kisgyerek egyedül eszik és tisztán" vagy "anyuka nem is mondta, hogy bilibe tud pisilni"), ők is könnyebben vennék az akadályokat. De még csak nem is hajlandóak együttműködni a Koraiban dolgozó kollégájukkal, aki esetleg a korábbi tapasztalatait megosztva elősegíthetné a felkészülést.

Nem tudom, ilyenkor mit tehet egy magamfajta anyuka. Más is tapasztalt hasonlókat?  Ezek után milyen lelkiállapotban induljak el óvodát keresni? Azzal a tudattal, hogy ott is kezdhetem elölről? Pedig a közösség jó hatással van rá, fontosnak tartom a napi együttlétet a gyerekekkel.

A Budapesti Korai Fejlesztő Központ Információs Irodája Fórumban történő hozzászólások lehetőségével bővíti szolgáltatásait.

A Fórum célja, hogy az eltérő fejlődésű gyermekekkel együtt élők, velük kapcsolatban lévők, értük dolgozók egymásra találjanak, kicserélhessék tapasztalaitaikat, információkat adjanak át egymásnak, megismerjék-és kicserélhessék véleményeiket, tanácsokat adjanak és kapjanak, valamint, ha akarják, mindebbe bevonhassák a szakembereket is. Ezzel lehetővé szeretnénk tenni, hogy ily módon is segítsük az érintett családok (elvi és gyakorlati) problémáinak megoldásait. A Fórum kapcsán személyes találkozásra is sor kerülhet - igény szerint - a Fórum moderátorával.

A Fórum moderátorának nevére klikkelve e-mail is írható a Budapesti Korai Fejlesztő Központ Információs Irodája számára, ami által a felvetett témákhoz "titkosan", bizalmasabb jelleggel is hozzá lehet szólni.

A Fórumot a Budapesti Korai Fejlesztő központ pedagógiai szakértője moderálja.