Az lenne a legegyszerübb,  ha a Vezérkari Nagyfőnök Polgármester úr  beírná ide, hogy ki, mikor, milyen engedélyt kapott. Már ha ezek az adatok publikusak. Hátha akkor mindenki leszállna erről a dátum témáról. Főleg, hogy hiába vitatkozik a nép azon, hogy ki, mikor, mit cseszett el. Attól semmi nem fog változni. Az ott lakók ugyanúgy szívnak, mint eddig. Nem az a lényeg, hogy mi volt a múltban, hanem, hogy mi lesz a jövőben.

Uff! Én beszéltem!

Az ön ráébredései kezdenek egy komédiához hasonlítani. Ezek az összeesküvés elméletek igen viccesek. Elöször a DKE vezetője vagyok, és az egyesület nem is létezik, aztán a magyar tulajdonú !!!! gyár ellen harcolunk, aztán mi vagyunk a betolakodók, akik mindenbe belekötnek, aztán a kismamák csak unatkoznak itthon, menjenek dolgozni, most meg összeházasít sugar4-el. :)

 Most meg még az is kiderül, hogy aszfalt egészségesebb mindennél és jó ha szívjuk. :) 

Mi verőfényes napsütésre ébredtünk. De arra is ráébredtem, hogy Ön, Önök vagy férj és feleség, vagy duplázza a beírását. Ez nem tilos természetesen, de elgondolkoztató.

Eddig nem is érdekelt ennyire az aszfalt, de most nagyon sokat olvastam a témáról. Kiderült, hogy az aszfalt előálításánal más a helyzet, mint a terítésekor. Furcsa módon a járó dízelmotorok okozzák a károkat is nem az aszfalt.

Ezeket a jogi és orvosi dolgokat Ön nem értelmezi helyesen, mondhatnám azt is, hogy csak blöfföl.

Én senkit sem agitálok. Nem azzal foglalkozom, hogy az aszfaltkeverő építési engedélyének kiadása és felépítése után mit tesz a hivatal, hanem arra keresem a választ, hogy ebbe a gazdasági kereskedelmi, szolgáltató övezetbe miért adtak ki egy ipari létesítménynek építési engedélyt.

Az újságcikkben ipari területről írnak, de arról mélyen hallgatnak, hogy ahová az építési engedélyt kiadták az nem gazdasági ipari terület.

Ez nem vélemény, hanem tény. Ha már többes számban ír, akkor megkérdezem, hogy milyen módon viszonyulnak Önök azokhoz az aszfaltkeverő miatt érintett emberekhez, akik már 2005-ben is tiltakoztak az ellen, hogy ide egy egészségkárosító, bűzzel, zajjal járó, környezetbe nem illő ipari építményt felépítsenek.

Az a véleményem, hogy az aszfaltkeverőt alattomos, erőszakos és jogellenes módon kényszerítették rá az érintettekre. Önök szerint ez milyen modorra és hozzáállásra vall?

Nyugodtan tudomásul vehetik, hogy nem érdekel, ha ezen meg vannak sértődve!

Én nagyon megörültem amikor ezt olvastam a tollából:

"Szellemi hajótöröttekkel nem érdemes vitát folytatni. Ennek az ügynek minden részletét feltáró vizsgálat után lehet már csak tovább lépni. Addig is az agitációs kampánytevékenységet ajánlatos lenne befejezni."

Ennek ellenére Ön itt tovább agitál minket. Az összes feltételezése hiányolja a szakértő jogi véleményt. Illetve nem ismeri el azt, amit már lefolytattak. Itt egyikünk sem akarja azt hogy egészségkárosító hatásnak legyünk kitéve, de nem értünk egyet az Ön megközelítésével.

Ha valakinek más a véleménye, az hamis tényeket közöl vagy ugye, ahogy rólunk ír; "szellemi hajótöröttek".

Ez a modor, amivel Ön hozzánk viszonyul, idegen Dunaharasztitól. Mi nem így szoktunk elrendezni dolgokat. Mi nem vagyok "romok", akiket "el kell takarítan".

Az aszfaltozást a nagy nyári melegben végzik a dolgozók, akik nem maszkban dolgoznak. Aztán elszívnak egy cigit a pihenő időben. Nehéz a munkájuk, de köszönik szépen, nincs köztük több rákos, mint a lakosság többi részének.

Az azbeszt felhasználását valóban betiltották, az ami káros. Az aszfalt teljesen más. Szerintem Ön nincs tisztában az anyaggal. Valamit félreolvasott.

Hát ezt sem vártam volna Tőled, de ha komolyan gondolod, köszi, ha vicceltél akkor is. 

Ilyen "cumikat" én már nem nyelek be. Amelyik németről beszélek, annak meg ez van a honlapján:

" Örömmel látjuk a motivált és lojális munkatársakat, akik a lehető legkiválóbb teljesítményre törekszenek. Legfőbb feladataink egyike, hogy hosszú távon ilyen munkatársakat vonzzunk, támogassunk és tartsunk meg.
Elismerjük és honoráljuk az egyéni teljesítményt és a gazdasági sikert."

Aztán, amikor nem úgy ment a biznisz, ahogy ők csili-vili Excelben látni akarták ott Németországban, megbíztak egy osztrák úriembert, mégcsak nem is magyart (nehogy részrehajló legyen), hogy akkor hajtsa végre a feladatot hónap végéig. Minden osztályról 4 embert, főleg a  "macerásakat". Értsd tulajdonosi szemmel, ahol alstaffon azt hallgattuk, hogy első az ember, pl. kisgyereke van, 50 feletti, biztos beteges, gondolja a német otthon a hazájában stb.. 

Ez ám a humánum a javából, nyugati "barátaink"-nál kb. ezen a fokon áll a magyar munkaerő, és nem hiszem, hogy ebben a franciák kivételek lennének. 

" Amennyiben máshol kerül felállításra nem fogják az alkalmazottaikat elbocsátani.",

Ez igaz, 1 eset kivételével, ha a költöztetésnél felmerülő költségeket, nem bérköltséggel akarják kompenzálni. Nem mondják azt, hogy lett X millió forint kiadásunk, küldjünk már el egy pár embert, hogy pénzünknél legyünk. 

Azért kell a dolgozókat nekünk  maximálisan védeni, mert a külföldi tulajdonosnak a magyar leány, semmi más, csak egy adathalmaz, nem élő emberek, nekünk kiszolgáltatott honfitársaink. Pl. egy francia kontrollingos, ül az Excel táblája, vagy SAP-ja előtt és csak annyit lát, hogy hú de sokat költenek a magyarok, nem termelik nekünk eléggé a profitot, amit le is riportol nyomban a vízfej felé. A tulaj ott Franciaországban elgondolkodik, tényleg, micsoda számok ezek, és már jön is a döntés, onnan fentről. Mintha nem is emberek életéről döntene, hanem számokról. 

Rossz esetben be is záratják, "jobb" esetben kiadja, hogy hónap végéig el kell küldeni X embert. A tulaj tuti a pénzénél fog maradni, és hogy a magyar dolgozóval mi lesz, arra magasról tesz. 

Ez a forgatókönyv tavaly novemberben-decemberben egy német multinál lezajlott. Sokallta a német  a kiadást, kevesellte a profitot, és már mentek is az emberek, volt, aki Szenteste előtt 2 nappal. Mit számít az. 

Ugye egyikőnk sem akarja, hogy az aszfaltgyáras franciák is besokalljanak a kiadásoktól? Vagy már nem számít, ha X ember elveszti a megélhetését?

Nem mondom, hogy feltétlen a lakóknak, de valaki kell, hogy arról is tárgyaljon, hogy az esetleges költöztetés ne kerüljön "emberáldozatba".

Mondjuk lakik itt 1000 ember, akik élni szeretnének, tisztességesen, szagok és zajok nélkül. Családunk van, gyerekeink vannak, akiket szeretnénk egészségben, normális körülmények között felnevelni. Nem mérgezni őket kátránnyal. Iskolába járatni, nem orvoshoz. Mi is szeretnénk tisztességesen fizetni a hitelünket egy olyan ingatlanra, ami ér is valamit. 

 Kiállunk mi a dolgozók elé, mert a mi lelkiismeretünk tiszta. Annak is ki kéne állni, akinek a lelkiismerete nem tiszta. Aki megengedte ezt a borzalmat itt, lakóövezet mellett egy nem ipari területen. Bátran mondanánk, hiszen nem mi hibáztunk. Mi nem az ott dolgozó emberek ellen állunk ki, hanem az itt lakók mellett. 

Nem szabad ennyire lesarkítani a problémát. A déli iparterületre kellett volna rakni ezt a gyárat és akkor nem zavarna senkit és a dolgozóknak sem lenne gondjuk. Be kellett volna tartani a szabályokat, előírásokat és az önkormányzatnak be kellett volna tartatni őket. A torony mobil, bármikor át lehet költöztetni oda, ahol nem zavarna senkit. Ettől még a munkahelyek megmaradnának.

 Ésszerűen kellett volna gondolkozni, és kellene most is. 

 Ahogy már írtam, át kell élni, aztán kell ilyen nagyon mellette állni. Ha ön itt lakna, mondjuk a Botond utca végén és nap mint nap átélné ezeket a dolgokat, szagolná a bűzt, hallgatná a zajt, elértéktelenedne az ingatlana, befulladna a gyereke, folyamatosan fájna a feje, rámennének az idegei akkor is így beszélne? Kiállna a gyár mellett vagy azon lenne, hogy áthelyezzék olyan területre, ahol senkit nem zavar? Elnézné a be nem tartott előírásokat és szabálytalanságokat? 

Ha a "szellemi hajótörött" nekem szól akkor javaslom találkozzunk személyesen négyszemközt és ott vitassuk meg, hogy miért vagyok szellemi hajótörött. És ha már összejöttünk megbeszélhetnénk azt is, hogy milyen pszichológiai folyamatok eredménye, hogy egy egyszerű véleménynyilvánításra sértés a válasz.